Kétségbeesett próbálkozás!
Történetem, igaz történeten alapszik! A férfi létezik és a lány jómagam vagyok! A férfit nem nevezem meg, de 15 évvel idősebb nálam és nagyon jó szerető, mint azt bizonyította is, és amit eléd tárok, ebben a pár sorocskában!
Szombat délután vitt bekötött szemmel a lakásába.
-Gyere beljebb- invitált, majd a csípőm köré fonta a karjait. Én tapogatva próbáltam kitalálni, milyen helységbe vezet is a férfim. –Nyugi, mindjárt lekerülhet a kendő, Kedvesem! Türelem!
-Oké- nyögtem- csak frusztráló, hogy nem tudom mi történik körülöttem- nyervogtam
-Megértem, de várj még!- hallottam a hangján, hogy mosolyog
Egyszerre valami puha dolgot éreztem a kezem alatt…. igen ez egy szék, leültem vakon, majd egy visszafojtott nevetéssel mondta a fiú
-Leveheted! De ne lepődj meg!
Nem kellett kétszer kérnie, lekaptam a kendőt a szemem elől. Végignéztem a szobában, pici, de otthonos és takaros kis helyiség középen, pont az ablak alatt egy hatalmas franciaágy terpeszkedett, vajon, hányan lovagoltak már az öreg matracon sóhajtozva lovagom ajkaitól? Na belegondolva is elvörösödöm :3 Majd gondolataim hirtelen visszazuhantak a jelenbe. Ő ott állt előttem egy gitárral a kezében….
-Tudsz gitározni?- álmélkodtam, ugyanakkor majd’ meghaltam a kíváncsiságtól
-Persze, Kedvesem, ez az egyik legnagyobb hobbim! –nevetett, de a szeme nem mosolygott vele, volt benne valami…. nem is tudom, azt hiszem félelem és kétségbeesés…. igen a legjobb szó rá kétségbe volt esve
-Mivel ez az utolsó éjszakánk- elfordult, elérzékenyült volna? Nem, nem az lehetetlen, ez a férfi sohasem sír! – És arra gondoltam megleplek valamivel! Ez a szám elmondja az érzéseimet, nem akarom, h elhagyj, mert olyanra tanítottál meg, amit oly sok éven át tagadtam, h létezik, és most amikor a legbiztosabban álltam a lábamon jössz te és minden eddigi dolgot, amit képzeltem a világról és a szerelemről felrúgtad! Kérlek, ne tagadd meg tőlem a lehetőséget és én minden csalódásodat elfelejtetek veled!
Elővette a gitárját és az egyik legcsodálatosabb számot kezdte el játszani, mindig ezt hallgatom titokban amikor nem tudok elaludni és egy kiadós sírásra vágyom…. Let me love you- című számot….
Záporoztak a könnyeim…. Istenem, vajon tényleg ennyire szeret, vagy csak az ágy a célja? Nem tudom, nem gondolkodtam, csak felálltam és könnyeimen keresztül elbotorkáltam hozzá és a karjába omlottam…. nem tudom, mit akartam, csak annyit tudtam, h ott a helyem, ott a karjai védelmében… nem akartam kihasználni, de valami azt súgta, nem szabad ezt tennem és fussak amíg lehet, de nem tettem, dacoltam az ösztöneimmel és ott maradtam…. ajkát az enyémekre nyomta, de nem fejlődött mesebeli csókká, csak nyálas cuppogássá, csak az ajkaink élvezték a táncot, melyet ez a két ember egymással járt….. igen, felálltam és ő magához húzott. Axe és mély dohányszaga volt, de nem bántam kellemes volt, a nyakába temettem az arcomat és zokogni kezdtem.
-Köszönöm-nyögdécseltem levegő után kapkodva- Nem tudom megtenni, értsd meg! Azt hiszem, tudlak szeretni, de nem lehet, te túl jó vagy hozzám, én nem érdemellek meg! Ne keserítsd a dolgunkat, tudod, h szeretném, de nem lehet, ez nekünk tiltva van!
-Tudom! Akkor kellett volna gondolkodnom, amikor kinyújtottam érted a kezemet! Hoztad a cigit?
-Öhm… igen persze, de ez a legfontosabb most?? Nem jó itt neked??
-De tökéletes, de én még tartogatok neked valamit! – kihúzta a farzsebemből a cigis dobozt és felemelte a fedelét- Na jó, most elszívjuk, oké?
-Ühüm!- fogta és meggyújtotta a cigarettavéget és beleszívott, ízlelgette a zamatát, majd odanyújtotta nekem és megjegyezte
-Nem valami erős, de elsőre pont megfelel neked! Szívd el, kérlek és gyere az ágyra!- miután a csikket elnyomtam a kukán, követtem őt
-Ja jóó, ez nem teszi meg a kellő hatást, ezt még szipákold el, Carissima!- fordult hozzám kellő lendülettel és egy puszit nyomott a homlokomra, meg a kezembe valami szerinte ’ultrakemény’ dohányt! Meg is hozta a hatást, szédültem cseppet, mikor lenyomtam a második csikket is a kukán és kóvályogva odabotorkáltam az ágyhoz!
Nem sokáig tétovázott elkapott és maga alá gyűrt, az ujjait meg a combjaim közé nyomta és nyomást gyakorolt gyöngyszememre, mire én mély sóhajokkal buzdítottam. Valami azt súgta nem helyes, amit teszem, de már nem érdekelt, elnyomta a dübörgő szívem és a tompult érzékszerveim…. azt hiszem, allergiás lehetek a nikotinra….. a fenébe!
A féfi csak csókolta a nyakamat és belenyögött a nyakhajlatomba…. kezei nem álltak le és ahol csak értek simogattak…. legfőképp az alsó tájékon!...... Csak nyögni voltam képes…. és nem is tudom, éreztem az ujjait, és az ajkait és ez a kettő mámorító összképet adott!
-Te még szűz vagy! Biztosan az, noha nem érzem a szűzhártyád, de biztosan nem voltál még soha egyetlen fiúval sem!
-Öhmm… ezt honnan szeded??
-Látom rajatad- nevetett- a múltkor csak poénból mondtam, nem gondoltam, h egy ilyen lányt még nem talált meg egy olyan pasi, aki méltányolja, ugyanis téged nem nehéz szeretni!
-Hát pedig mindenki az ellenkezőjét mondja!- nem tehettem róla, kicsordult egy könnycseppem…- És tudod igazuk van, gusztustalan és szerethetetlen vagyok!
-Ugyan, nem vagy az!
-De- erősködtem- Nézd nincs mellem, nagy a seggem… és… és…. fúj dagadt vagyok és elviselhetetlen!- nyafogtam tovább
-Nem, ez hülyeség! Nézd nem is akármilyen melled van, talán nem a legnagyobb, de nézd pont elfér a tenyeremben, pont mintha beleillesztették volna, mintha nekem teremtették volna! A segged… nos talán nagyobb az átlagnál, de nézd milyen formája van!- mindezt, h bizonyítsa is a mellemet kicsomagolta a melltartómból és tenyerébe vette, míg a seggemre erősen rámarkolt, majd a mellemet kezdte ajkaival kényeztetni…..
Ekkor jöttem rá, h nekem nem itt a helyem! Felhúztam a fejét és egy puszit nyomtam a szájára….
-Nee, ne tedd, csak rosszabb lesz!- amint kimondtam a nyakát átkulcsoltam és csókoltam az arcát ahol csak értem!- Légy boldog, Drága! Szeretlek! Majd kibújtam a megszeppent férfi alól, lefejtettem az ujjait a csípőmről és hazajöttem….
Életem ezen szakasza lezárult, nem engedhetek be akárkit! nem lehetek egy darab csont vagy hús, és főként nem lehet köztünk 15 évnyi korkülönbség!