Baráti szeretet!
Dóri kint ült a folyosón, a székeken. Maga sem tudta, hogy és miért került oda és miért ül még mindig ott, de jól esett a pihentető munkavégzés. Számos diák elhaladt mellette, de nem igen figyelt rájuk, nem törődött velük. Amint ott ült és pihengetett, hirtelen egy fiú ült mellé és megfogta a kezét.
-Szia, Dóri! Mizujs? Nem akarsz velem jönni?- kérdezte Norbi
-Nem,nem kívánkozok veled sehová!-azzal lerázta a fiú kezét az övéről
-Jajj ne már! Tudod, én…..-azzal a lány combját kezdte simogatni- Vágyom rád! Akarlak! Légy az enyém!- nem várt túl sokat csókolni kezdte a lányt és mellét markolta…
-Ne! Ne, ne! –üvöltött a lány- Ne tedd, nem karom!
-Biztosan nem? Nem úgy tűnik!- azzal a lendülettel a lány nyakába csókolt és felrántva betaszítgatta a 14-es terembe és szó szerint megerőszakolta! Kegyetlenül és durván. A lány semmit sem tehetett, nem tudta mit tehetne….. ütötte a fiú arcát, ütötte a mellkasát, ahol csak érte, de a fiú megkötözte a kezét és szétfeszegette a lábát, beléhatolt újra meg újra… egymás után!
Eleinte küzdött az áldozat, végül megadta magát a lány, nem tehetett semmit, csak az emlékeibe menekülhetett. Gondolt a Tamásra, ahogy öleli, ahogy simogatja a hátát és becézgeti, nem gondolt a jelenre, ahogy ki van terülve, egy fiú alatt. A könnyei elapadtak, már nem itt járt, belefeledkezett az ölelésbe melyet a bensőjében érzett és falként emelte maga elé, hogy megvédje magát.
A fiú gyötrelmes fél óra múlva dolga végezetten otthagyta a kishölgyet, nem törődve annak állapotával és könnyeivel. Ki sem kötözte, csak felhúzta a gatyáját és kisétált a teremből, mintha ott sem lett volna. A lány tudta, hogy elment, de nem tudott mit csinálni, csak rázta a zokogás. Elvették tőle, már nem birtokolja, meztelen a szüzessége nélkül. A válla rázkódott a sírástól, és magában könyörgött, hogy itt haljon meg a padon, hogy ne kelljen a szégyennel szembenéznie.
Amint itt feküdt maga tehetetlenül, benyitott Tamás a terembe…. Tamás, aki titkon szerette a lányt! Nem látta a programon, amire megígérte, hogy elmegy vele, ekkor kezdett gyanakodni. Honnan tudta, hogy a lány itt van? Megérzés volt, a szívére hallgatott, a lányért akár a halálba is ment volna. Meglátta a szeretett nőt és összeszorult a torka, a fájdalma az arcára volt írva.
Mikor meglátta a lány szétfeszített combjai között a friss szivárgó vért, megvilágosodott előtte, hogy mi történt. Ha azt mondom a haragja elvakította a szerető fiút, nem mondok semmit. A fiú vállai rázkódtak a dühtől és a szeméből gyengéd könnyek csorogtak, ahogy Dókát kikötözte és látta a könnyeit.
Mikor végzett a kötözéssel a karjába zárta a lány és csak ölelte!
-Jajj istenkém! Semmi baj, itt vagyok veled! Itt van Tamás, nem engedem, hogy bántsanak!- mondta miközben a lányt az ölében tartotta és a hátát nyugtatólag simogatta- Megbűnhődik a galád! Nem engedem, hogy így elbánjon veled, Életem!- folytatta és magához ölelte a reszkető kishölgyet.
A lány észrevette a barátját, és hálás volt neki, de szégyellte magát Tamás előtt. De mégis, közel érezte magát hozzá, hozzábújt a fiú mellkasához, érezte a lélegzését a szívdobogását és újra a könnyekbe veszett. Sírva ölelte és markolta a fiú ingjét és az arcát hozzádörgölte a fiú mellkasához. A fiú csak ölelte és forrott dühében.
Úgy fél óra múlva, a lány még mindig sírt, de a fiú felkapta és a kezében tartva kivitte a teremből és ment lefelé a 4-es terembe ahol a 12. A. osztály volt található.
Berontott a terembe és a karjában tartott Dórit letette egy székre, de annak kiveszett a szeméből a vidámság és a jókedv, nem emlékezett rá, hogyan kell mosolyogni.
Tamás amint letette a lányt, odament Norbioz és se szó se beszéd képen nyomta és mikor az elesett a lendülettől, odaállt és rugdalni kezdte, egyre nagyobbakat rúgott, míg a fiú nem görnyedt össze minden mozdulatra, majd míg mozgott lehajolt és felhúzta a kis vöröst és amint azt lábra állította boxolni és ütni kezdte a bordáját és a fejét, arcát. Akkor hagyta abba amikor egy kis kezet érzett a hátán.
-Kérlek, ne nem ér annyit! Tamás, Te sokkal többet érsz nála, nem ér meg ennyit!-kérte Dóri
-De….. de amit tett veled!- erősködött a fiú
-Nem számít, Te jobb vagy ennél!- és belenézett az erőszakolója szemébe- Azt sem érdemled meg, hogy az ökle eleven húsodba merítse, arra sem vagy méltó- mondta a vért köpő fiú szemébe aki sírt a fájdalomtól.
-Jegyezd meg, te patkány, ha még egyszer akár csak egy pillanatra is hozzá mersz érni, Isten a tanúm, hogy nem állok meg annál, hogy pár fogad kiesik, mert előbb kitépem a torkod aztán beleszúrom a seggedbe, te utolsó gerinctelen fattyú!- Ezekkel a szavakkal egy utolsót rúgott a fiú gyomrába, aki a sok ütés hatására vért hányt.
Már kézbe kapta és vitte Tamás Dórit, mikor Coli oda fordult hozzájuk és így szólt:
-Hogy képzeled, hogy csak úgy kisétálsz, mikor szinte agyonverted egy osztálytársam?
Nem szólt semmit Tamás, megfordult letette a lányt és a magas égimeszelő fiú elé lépett, majd, megfogta a karját és úgy megcsavarta, hogy a fiú térdre esett.
-Nézd meg azt a lányt a széken!- mutatott Dóri felé –Megerőszakolta őt az a patkány, aki az előbb pár apró pofont kapott tőlem, és nem tántorodom vissza, hogy téged is megvágjalak, ha még te is véded!
Coli visszanézett Dórira és meglátta azt a bánatos, szomorú könnytől csillogó szemeket, melyek azelőtt vígak és mindig mosolygók voltak. Sajnálta a lányt és hitt Tamásnak.
-Ne haragudj, de nem tudnék ilyet elképzelni róla, de ha így van, akkor én magam rúgok a galádba…..-majd odamegy Norbihoz, már a lábát emeli, mikor megszólal egy hang. Egy halk, elhaló hang.
-Ne tedd! Nem, elég lesz! Hagyjátok békén!- Dóri szolt, mikor megszólalt, hitetlenkedve néztek rá… de őt nem érdekelte.- Nem érdemli, hogy embernek tartsák, hogy törődjenek vele!
Belenézett Norbert szemébe és lenézéssel, fájdalommal nézett rá!
-Szerettelek, de nem vagy méltó hozzám, ég veled!
Tamáshoz lépett Dóri és megölelte, majd kisétált vele a teremből. Kikísérte a fiú a lányt a buszra és csókkal köszönt el tőle. Majd megígérte neki, hogy soha nem használja ki, soha nem hagyja magára! A lány elhitte, sokat köszönhet a fiúnak, talán el tudja viselni a szégyent és a megaláztatást, talán nem nyúl kés után, talán túléli és még egész ember lehet belőle a fiúval!
Mi történt Norbival? Kirúgták a suliból és a vasváriban folytatta a tanulmányait. Hogy boldogul? Mi volt a büntetése az osztálytársaitól? Megalázás és kitaszítottság! Ennél nagyobb büntetés egy fiúnak nem kell, ahhoz, hogy tudja nincs helye többé a társaságban!