Álmok melyek valósággá válhatnak, ha elég erősen akarod!
Tamás épp csókolta Dórit, mikor betoppant a terembe Norbert és a döbbenettől és a fájdalomtól ki is viharzott a teremből. Így pedig lemaradt a lány reakciójáról, amely a csókváltás után zajlott le.
-Ne! Nem szabad! Ne haragudj, Tamás, szeretlek, de csak mint barátomat, akié a szívem, soha nem fog szeretni, de nem lehetek hűtlen hozzá!- monta a lány és eltolta magától Tamás könnyes arcát! – Bocsáss meg nekem, kérlek!
-Sajnálom én is, hiszen szeretlek Dóri, de azt hiszem jobb ez így! Legyen vége, hogy még most fájjon……. akit keresel, épp az imént viharzott el, mikor meglátta, hogy…. hogy épp csókollak! Menj, ha már nem lehetsz az enyém, légy az övé!
-Annyira sajnálom, Tamás! Köszönöm!
-Te is ezt tetted volna, Angyalom!- mondta Tamás és megszorított a lány kezét
Dóri kiment a teremből, és az ösztöneit követve felment a második emeletre és leült a padokra, volt benne annyi tartás, hogy Norbira hagyja a többit!
Sokáig nem kellett várnia, úgy egy fél óra múlva hallotta a lépteket a folyosón közeledni. Tudta, hogy ő az, neki vannak ilyen léptei, erőteljesek és férfiasak akár a tulajdonosa. A lány tovább olvasott mintha semmit nem érzékelt volna és oly nagyon lekötné a könyv! A fiú megállt a lány előtt.
-Mondd, mit keresel itt?
-Miért hol kéne lennem? Hol akarod, hogy legyek?
-Azt hiszem, nem kell, hogy megjátszd magad! Láttalak azzal…. azzal a hogy is hívják?.... Jaaa Tamással! Miért nem vagy vele? Miért nem markolod a farkát és kiabálod, „óhh Tamáska, nyomjad, nyomjad”? –utolsó mondatnál nőiesen eltorzította a hangját, hogy kifigurázza a zavarát
-Nemet mondtam neki, Norbi!- a lány hangja nyugodt volt, még úgy is, hogy a bensője tombolt és követelőzött
- Miért?- kérdezte a fiú megdöbbenten
-Mert ő nem csókol olyan férfiasan, mert neki nem szőke haja van, kék szemmel, mert neki nincsen sörhasa, mert ő nem amcsi focizik, mert ő nem Te vagy!- mondta a lány és könnybe borult a szeme
-Én….- kezdte volna a fiú, ha jött volna ki hang a torkán, de mivel megszólalni sem tudott. A mosoly ezernyi szikrájával világított az arcán és szavak nélkül, megfogta a lány felhúzta magához és megcsókolta, majd a falhoz állította a lányt és a feje két oldalára támasztotta a kezeit.
-Imádkozz!- suttogta a lány fülébe és csókolni kezdte, keményen mindent akarón és birtoklón, mintha csak ennyit mondana „Ő az enyém”!
A csók nem állt le, a fiú továbbhúzta a száját és a lány nyakán kalandozott a nyelvével és ajkaival, halk sikolyokat csikarva a vágytól égő lányból.
-Mit csináltok ti itt? Dóri? Azonnal befelyezni, Dóri, Norbi értesítem a szülőket, ha nem hagyják abba!- Kis-Boda Ferenc tanár úr állt a párocska mögött. Norbi iszonyat haraggal teli szemmel fordult az imádott töritanárjához.
-Mondja, kérem maga soha nem volt szerelmes?
-Én?? Hát ez nem magára tartozik…. ez meg nem az iskolára tartozik!
-Rendben van, elnézést! Nem vitázom!- mondta Norbi lemondón, beszólt volna a tanárnak, de féltette a lányt! Nem is engedte még a lány közelébe sem a férfit, a lány előtt tornyosult és védte azt!
-Ez volt az utolsó, hogy szóltam!- bökte még az utolsó szó jogán a beképzelt tanár
-Hát jó, ha már itt nagyon a szem előtt vagyunk, menjünk valahova, máshová!- mondta a fiú és felkapta az elképedt kislányt.
Nem sokáig mentek, a 16-os termet pécézte ki a fiú. Bementek és a lányt a tanári asztalra rakta. Húzta ki a zsebéből a kotont, mikor a lány halkan, csak ennyit suttogott: Nem szükséges, Életem!
A fiú nézett, de nem törődött vele. Odament a lányhoz, aki a lábát a fiú csípője köré csavarta és még közelebb rántotta magához, lehúzta a fejét és csókolni kezdte, fiú a melleit gyurkászta, levette a lányról a pólót és a melltartót. Melleit kezdte kínozni, csókolta, karcolgatta és nyelvével nyaldosta, körözgetett az addigra megkeményedett mellbimbó körül. A lány halk nyögései sikolyokká alakultak, mire végzett a fiú a lányka melleivel. A lány kezei remegtek, míg a fiú ingjét gombolta és nyakába csókolt haladt lefelé és mellbimbóját nyalogatta óvatosan fogai közé vette és apró harapásokkal kényeztette. A férfi mélyeket nyögött és remegett a vágytól, hogy a lányt a karjában tartsa. A lány haladt lefelé a fiú hasán és kigombolta a nadrágját is. Norbi szemei kikerekedtek, mikor meredező farkát a lány szájába vette és óvatosan körkörös nyelvcsapásokkal kínozta, és nyálával és forró nyelvével kényeztette a fiú legnemesebb testrészét.
A fiú nem tudott tovább parancsolni a vágyainak, fogta a pulcsiját és a földre terítette és ráfektette a lánykát. fölé hajolt és csókolt lehelt a lány szemeire.
-Szeretlek!- mondta, a lány válaszképpen lehúzta a fiú nyakát és csókolni kezdte, átdugta a nyelvét a fiú szájába, beleszédült a szívóerőbe, úgy érezte a mennyországban van! Tudta ez a fiú kedvence!
A fiú lehajolt, hogy a lányt ott is kéneztesse, mutató ujja és középső ujjából alkotott duót a lányba dugta, ki-be húzogatta ujjait a lányban és nyelvét Dóri csiklójára helyezte. Nem hallotta a lány extázisát, csak igen nagyon tompán, mert a lány a elélvezése pillanatában összeszorította a combját, ösztönösen, rá a fiú fülére.
A fiú feljött és tengerkék csodálatos szemeit a lányra emelte és megcsókolta. A lányba hatolt, megfordult vele, hogy ő kerüljön alulra, nem karta, hogy a lányt nyomja a kemény parketta, majd nyomja az ő izmos hátát. A lány immár fellülre került. Csak nézett a fiúra amikor az csak ennyit mondott!
-Te mozogsz, kincsem!
A lány megmozdult, csípőjét, le-fel, jobbra-balra mozgatta és egyre gyorsabban mígnem mindketten üvöltve a gyönyörtől el nem élveztek.
A lány kimerülten, ám annál boldogabban a fiú izmos mellkasára borult és belefúrta az arcát a fiú nyakába, így nyomta el az álom. A fiú meg a lányka forró leheletét érezte nyakán, azt figyelte és élvezte, mígnem őt is elnyomta az álom, úgy, hogy még férfiassága az imádott lányban volt!
Kis-Boda benyitott a terembe és meglátta az alvó párt, amint egymásba fonódva aludták az igazak álmát, mosolygott és hagyta őket aludni, nem akarta megzavarni olyanok nyugalmát, akik ilyen nagy szerelemben lettek egymáséi! Még az ő szíve is meglágyult az igaz szerelem ereje láttán.