BARÁTSÁGUNK
„Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.”
Azt hiszem, mindkettőnknek szüksége van egy kis tisztába tételre… tudod nekem az a véleményem a dologról, hogy nem cserbenhagytál, hanem engedtél valaminek… de ez nem számít, nem számít, mert ahol szeretnek, meg tudnak neked bocsátani, eleve meg van bocsátva. Kérlek, engedd meg, h egy történettel mutassam meg a hűségem és a végtelen szeretetem feléd!
-Óhh Fanny, csak azt kérdezem magamtól miért?- hangzott az enyhe szipogás az alig 17 éves lánytól.
-Nyugi Szandra, biztosan nem felejtett el…. tuti, hogy valami nagyon nagyra készül…. –nyugtatgatta az alacsonyabb barna hajú lány a kis ünnepeltet
-Igen, de megbántottam, talán soha nem is akar velem lenni többé… szörnyű vagyok, számító és…. és
-Elég! Ne ostorozd magad! Te is ismered Dorcyt, nem hagyna csak úgy el… neki sokkal többet jelentesz! Tudod te is, próbálj bízni benne!- simogatta meg vígasztalóan a barátnője buksiját
-Benne bízom- hangzott az elkeseredett sóhaj- magamban nem….
-Ugyan Szandra, hagyd ezt! Majd ma megtudod miért nem volt m itt veled és miért nem akart találkozni veled…- hangzott a logikus válasz a másik lánytól
Elbúcsúzott egymástól a két jó barátnő. Szandra kicsit letörten indult az utolsó órájára, de már semmi nem tudta felvidítani. Hiányzott neki a kis lökött kelekótya abnormális barátnője az oldaláról.
KlING….. KLING zörög a telefon a zsebében!
-Egy új üzenet- olvassa Szandra a kivetítőt.-Dorcytól jött- derül fel a kétségbeesett arc.
„Ma 6. óra után a Teleki parkolójában találkozunk, légy ott nagylány, légy ott!”
-Ez megőrült- gondolja a lány, de megörül, hogy barátnője talán nem felejtette el teljesen.
Alig várja, hogy kicsengessenek erről a nyavalyás történelemről, repül Dorcyhoz, aki már régóta várja.
-Szia- köszön Szandra és megöleli a lányt!
-Szervusz!- mosolyok a másik- Van egy különleges meglepetésem a számodra. Gyere velem kérlek!
-Hová viszel?- hangzik a kíváncsi kérdés
-Nem mindegy? Majd megtudod!- szaporázta lépteit Dorcy
-Ha te mondod… - hagyta rá a dolgot Szandra
Dorcy alacsony lány, de elég gyorsan szaporázta a lépteit. Tudta, hogy késésben vannak. Annyit dolgozott, hogy barátnőjének összehozza ezt, hogy nem most akarta elszúrni.
Egyik barátjához akarta felvinni a lányt… tudta, hogy mindenki ezt várja….
Napokat dolgozott, hogy végezzen, valahogy be kell rángatnia barátnőjét….
-Meg is jöttünk!- fordult meg Dorcy- Kérlek, tudom, hogy fura, de gyere be velem, mert ez most fontos….
-Öhmm… okéés bemegyek, de mi lesz ott??
-Bízz bennem kérlek!
Bevezette barátnőjét az emeletes épületbe. Ez a lakás a barátjáé volt és megkapta egy hétre, ekkor jutott eszébe a gondolat, hogy barátnője nagyon odalenne a dologért. Annyira izgatott volt Dorcy, hogy remegett minden zsigerében… egy tökéletes estét szervezett.. csak el ne szúrja valaki!
-A jó barátok képesek megváltani a világot egy csésze tea és házi sütemény mellett. Kérlek, tartsd ezt szem előtt és menj be azon az ajtón! Bízz bennem!- mutatott Dorcy a 12-es ajtóra –Oda… be kell menned! Most az egyszer ne kérdőjelezd meg, csak próbálj bízni bennem!
-Hát én…. nem is tudom….
-Menj már!!
-Okés! –Szandra remegő kézzel izgatottan nyúlt a kilincs után.
Benyitott az aprócska szobába Szandra. Nem félt, de volt egy előérzete, hogy nagy dolog lehet odabenn! Sejtette, hogy Dorcy maga készített elő mindent….
A szobában sötétség honolt, mindössze kis fény szűrődött be a konyha felől. Szandra beljebb lépett és a szája elé kapta a kezét. A kis asztalka ami a konyhában volt, gyönyörűen megterítve. Gyertyafény világította be a szobát és ami a szívébe hasított az volt, aki az asztal mellett őt várta.
-Roli- olvadozott- Mit keresel itt?
-Na mégis mit?- kérdezte a fiú
-De… de ez… hogyan? Mi történik?
-Tudod tegnap felhívott Dorcy ezzel az ajánlattal, én meg igent mondtam…. csak nem, hogy nem örülsz? A mai nap csak a miénk az egész ház!- kacsintott a rosszcsont fiú
-De…. ez most komoly? Ezért került? Már nem is haragszik rám?
-Nem, nem haragszik, nem érdekli, mert ha te kellesz akkor te kellesz, nem igazán érdekli már, túltette magát. DE hééj meg sem ölelsz?- mosolygott galádul
Szandra a fiúhoz sétált, de nem csinált semmit. Roland lehajolt és lágyan megcsókolta a lánykát, aki mindennél jobban vágyott a férfira, így mikor csak egy vézna kis csókfélét kapott, megmakacsolta magát, és a fiú hajába túrva az ujjait lejjebb húzta annak mackóarcát és nyelvét erőszakosan a fiú szájába dugta. Roland csak erre várt, hogy szabad utat kapjon a lány seggét markolta és felhúzta magához, tovább csókolva és ingerelve a lányt.
Úgy érezte nem várhat tovább, Szandrát a karjaiba vette a fiú és a kis szobácskába vitte, majd az ágyra fektette és felé hajolt.
-Eddig nem akartad…- zihált Szandra- Most meg önként kínálkozol?
-Tudod elfogyott az önuralmam! Nem tudodm többet távol tartani magam tőled! Valami nem enged mellőled, kellesz nekem!
-Vagy a vaginám kell neked…- suttogta a lány
- Ismerhetnél, ilyet nem tennék, főleg nem veled!
Csókolni kezdték egymást, mintha nem lenne elég idejük kifejezni a szeretetüket. Kimondhatatlanul vágytak a másikra. Kezeik időközben összegabalyodtak és a ruháik is lekeveredtek magukról. Mire észbe kaptak, már mindketten meztelenül feküdtek ölelgetve és csókolva egymást, ahol csak érték a másikat. Mindkettő a másiknak akarta adni a boldogságot. Önzés nélkül simogatták és kóstolgatták egymást. De többet akartak. Tapintható volt köztük az elektromosság.
Roli a lány vaginájához tette a kezét a mutató- és középsőujj duót a lányba dugta, aki felnyögött a kéjtől. Egyre gyorsabban mozogtak együtt, majd kihúzta a fiú az ujját és az ujjait ajka és izgága nyelve váltotta fel. A lány ugyan nem volt hajlandó a fiút orálisan kényeztetni, de amaz nem is kérte tőle, tudta mit nem szeret a lány, volt ideje, hogy kitapasztalja a különóráikon.
A fiú kezébe vette az irányítást és a lány csípőjéhez tolta a merevedését. Amaz nyögéssel közölte az óhaját, hogy a fiú ne csak „vékonyka” ujjait, hanem erekcióját is magába fogadhassa. Roland nem teketóriázott és egy nagy csípőmozdulattal a lányba hatolt. Szandra ágyéka összerándult a kissé fájdalmas, ám mégis ismerős érzésre és halk nyögéssel válaszolt a fura érzésre. Roli gyorsabban, egyre gyorsabban mozgott, majd mikor már majdnem elérték a beteljesülést a lányt magához ölelte és átgördült, hogy ő kerülhessen alulra, hogy a lány maga is vezető szerephez jusson.
Szandra kihasználva a kínálkozó alkalmat lassan kezdett mozogni az immár tövig belé hatoló férfiasságon. Lassan, szinte kínozva a fiút, aki csak még jobban vágyott a lányra, mint előtte bármikor. A lány növelte a kínzást mikor a fiú mellkasát kezdte simogatni és lehajolt csókolgatni a fiút.
Végül utolsó lélekjelenlétét is elvesztette a fiú és magához ölelve a lányt gyorsan mozogni kezdett eljuttatva mindkettejüket a mennyországba.
Együtt aludtak aznap és másnap mindkettejük számára kezdődött a suli s vele együtt egy új élet kezdete, melyben egyikőjük sem magányos és elhagyatott. Valami amire mindketten éheztek és amit csak a másik tudott eloltani.
Ezzel szeretnélek felvilágosítani, hogy szeretlek és nem számítanak a dolgok, a fő, hogy barátok vagyunk és mindig itt leszek neked. Történjék bármi én a szomszéd szobában ülök tettre készen!
„Az élettől közösen kapott és közösen elviselt pofonok ellenére is mindegyikünkben megőrzött hűség az egykori álmokkal feldíszített, később illúzióktól mentes eszmények: ebből fakadt és tart össze ma is bennünket ez a barátság.”